99. fejezet

99. fejezet

Délutáni program

A délelőtt folyamán részletesen elkezdtem áttanulmányozni a Midorima által hozzám juttatott pénteki anyagot. Ha nem akarom lerontani az évemet, mindenképp több figyelmet kell szentelnem a tanulásnak! Az ágyamon hasaltam, egy kinyitott matekfüzet felett, és próbáltam értelmezni a benne szereplő képleteket. De valahogy képtelen voltam ezen gondolkozni… Egyszerű, érthető kis anyagrész volt, azonban mégis majd fél órán keresztül csak bambultam és a tollam végét rágtam. Nincs ehhez most energiám… folytam el az ágyamon. Talán, ha más tantárggyal foglalkozok… halásztam elő egy munkafüzetet, majd a megfelelő oldalon felcsapva olvasgattam a bejelölt feladatot, míg nem tudatosult bennem, hogy már vagy tizedik alkalommal futtatom át a sorokon a szemeim.

Sóhajtva feltápászkodtam az ágyamból, és lenyújtogattam a tagjaimat. Nem éreztem magam frissebbnek tőle… Akkor pihenésképp beszélek Akasakuval, hány órakor kéne indulnunk. Tökéletes ötlet! Kiléptem a szobámból, ahol kis híján apámmal összeütköztünk.

- Hova sietsz? – kérdeztem tőle, elhúzódva az útjából.

- Sürgős ügyben hívtak, hogy menjek be! De nem tart sokáig, úgyhogy délután végre nekikezdhetünk a kutyaháznak!

- Délután? – kérdeztem utána. Gyorsan vette is már a cipőjét, miközben helyeselt – Délután Akasakuval megyek valahova – apa meglepve rám nézett.

- Tényleg? Nos… első a vendég… de azért siessetek haza segíteni, kérlek! Szia! – rohant is ki az ajtón.

Hát… a meccs nem tarthat túlzottan hosszú ideig… de majd azért mindenképp távol kell tartanom Akasakut itthonról, míg én nem érek vissza. Ezt is meg kell akkor még beszélnünk. Kopogtam az ajtón, majd benyitottam. A lány zavartan kapta rám a tekintetét, miközben kihúzta a fülhallgatót a füleiből.

- Mi? Mit szeretnél, Aka-chan?

- Mit csináltál? – néztem rá kérdőn, mire vörösen hozzám vágta Kiiromat.

- Fogd be! Én kérdeztem előbb! – sose fogom tudni megérteni…

- Csak meg akartam kérdezni, hogy hány körül akarsz elindulni a meccsre…

- Te velem együtt akarsz menni? – he? Ez csak nekem tűnt egyértelműnek? – Hát… kettőkor kezdődik, úgyhogy előtte egy fél órával gondoltam…

- Remek – mosolyogtam kínosan. Azt hitte, nélküle mennék? – Oh, és még valami! Megtennéd, hogy a meccs után megvársz? Apának azt mondtam, együtt megyünk valahova…

- Éppenséggel megvárhatlak… - kezdte elgondolkozva – De ha letepered, akkor nem szeretnék gyertyatartó lenni! – gyertyatartó? Nagyon értetlen lehetett megint az arckifejezésem, mert folytatta – Érted... ha mondjuk arra juttok, hogy a békülős szex a megoldás…

- Jó, jó! Elsőre is értettem! – hadonásztam előtte újra a kezeimmel. Hogy beszélhet ilyen dolgokról ilyen szabad szájúan?

- Azért meg tudom érteni Koikit is, hogy bejössz neki… olyan cuki tudsz ilyenkor lenni – vigyorgott a képembe, miközben totál kivörösödtem. Nem normális, ha az ember nem egyfolytában szexualitásról beszél? – Szóval szólj, kérlek, mielőtt ilyesmibe fognátok! – zavartan bólintottam. Olyan kínos, ahogy ezekről ilyen nyíltan beszél… - Amúgy nagyon szívesen segítek ilyen témában, ha gondolod! – nézett rám csillogó szemekkel – Tanácsért forduljatok csak hozzám! – bizarr…

- Aha… Jó… Persze… - bólintottam vörösen – Akkor én megyek is… Köszönöm – hagytam is el a szobát. Mi ez a lány?! Miért akar nekem ebben a témában tanácsokat adni?! Mégis hogy tudhatna egy lány tanácsot adni két fiú szexuális együttlétét illetően?! Mi járhat ilyenkor a fejében?