72. fejezet

72. fejezet

Dominancia harc

A karjaim egy kézzel tartotta erősen a hátam mögött, szabad kezével pedig gyorsan még lejjebb tolta az alsógatyám. Már épp rá akartam ordítani, mikor éreztem, ahogy az egyik ujjával belém hatol. Egy másodperc alatt megfeszültem, és egy kínos kis nyögés közepett haraptam az ajkaimba. Aztán ahogy éreztem, mennyivel másabban és finomabban bánik most velem, mint legutóbb… egészen óvatosan hatolt mélyebbre, ameddig csak tudott. Közben a kinn rekedt ujjaival finoman simogatott. Éreztem, ahogy a csuklóimra kulcsolódott keze elenged, mire karjaim magam mellé fektettem, ujjaimmal pedig minden mozdulatra a lepedőbe markoltam. Nem tagadhattam, hogy élveztem a dolgot… Bár magamban undorodtam is a gondolattól.

- Nedves vagy – suttogta a fülemhez hajolva, mire egy pillanatnyi zavar után próbálva megemberelni magam, egy határozott mozdulattal egyik kezemmel letaszítottam rólam, minek következtében a kényeztetés is abbamaradt…

Nem akarom, hogy visszatérjen az előző állapot! Totál kínos ezt csinálni velem Koiki előtt… A másik énem a hátán feküdt és cseppet döbbentnek tűnt, ahogy fél kezemmel a mellkasán tartottam neki ellent, ne szabaduljon ki túl könnyen. Többször ilyen alkalmam nem lesz. Ha változtatni akarok valamin, akkor az most lehetséges! Fél lábam az övéi közé erőszakoltam, mire egy pillanatra láthattam egy kétségbeesett arckifejezést is tőle. Talán ha ezt a harcot megnyerem, akkor ilyesmi többet nem fordul elő? Egy mély sóhaj mellett néztem végig rajta. A holdfényben megvilágított test most is teljesen megegyezett az enyémmel. Még a ma szerzett összes friss seb, horzsolás és zúzódás is. Sárga-vörös szemeiben ugyanolyan vágy lángolt, mint az enyémben szokott… Egy újabb sóhaj kíséretében kicsivel jobban a mellkasán tartott kezemre helyeztem a testsúlyom, hogy ne próbálkozzon semmivel, míg a szabad kezemmel hozzá hasonlóan a lábai közé nyúlva lassan kikeresve a megfelelő helyet, egyik ujjam óvatosan benyomtam. Kínosan szorította két combjával a közbeékelt térdemet és szemeit behunyva fordította oldalra a fejét. Annyira más volt, mint Koiki… idegen volt nekem, annak ellenére, hogy lényegében a saját testem. De mindemellett valahogy élveztem a dolgot! A sárgaszemű kezei először az ágyékánál lévő kezemre kulcsolódva próbálták azt egészen erőtlenül eltávolítani onnan, majd egy pár másodperces sikertelen próbálkozás után az arcához emelte őket. Mindkettővel zavarban lévő arcát takargatta, főleg, mikor a második ujjamat is lassan becsúsztattam. Éreztem, ahogy forrón és nedvesen, lényegében már reményvesztetten, ellenállás nélkül enged magába. Az ujjaimat kihúztam, majd fél kézzel még mindig ellen tartva, de a másikkal az arca elől elrángatva kezeit, megláttam azt a kínos arckifejezést, amit sose hittem volna ezelőtt, hogy valaha is láthatok. Zavartan zárta össze szorosan az ajkait és a szemeit. Lassan közelebb hajoltam, majd nyelvemmel feltörtem a zárat. Néhány pillanatig eltartott, mire valami viszonzás-félét sikerült kierőszakolnom, de az is valójában a nyelvem brutális megharapása volt. Szörnyű, hogy még most is ilyen ellenálló! Azonban még a legnagyobb része hátra van ennek a küzdelemnek…

Mellkasáról még mindig nem emeltem el a kezemet, pusztán kicsit elgyengítettem egy másodpercre a tartást, míg az ágy széléhez húztam a másik énem. Ő riadtan nyitotta fel a szemeit, és mart a kezembe. Nem kifejezetten foglalkozva a dolgokkal álltam az ágy mellé, és szabad kezemmel egyik combját markolva tartottam magam mellett, majd másik kezemmel a másik lábára fogtam. A tekintetében látni ezt a rémületet egyszerre volt hátborzongatóan jó és rossz. Jó volt tudni, hogy Tőlem fél, de ijesztő volt látni, hogy még egy ilyen személyiségből is ki lehet ezt hozni…