63. fejezet

63. fejezet

A játékosságnak is vannak határai…

- Várj egy kicsit! – toltam el finoman magamtól a srácot, mire kérdően figyelve engem felült.

Szépen lezipzáraztam a pulcsiját. Erre Ő szívélyesen segítve ki is bújt belőle, majd mászott is volna vissza rám. De nekem még mindig túl sok volt rajta a ruha, így lassan a pólója alá nyúlva attól is elkezdtem megfosztani. Egy pillanat alatt ebben is partneremmé vált, és sietve lekapta magáról. Most vissza se hajolt, csak az én felsőmet kezdte el feltolni, közben kezeivel végigsimítva a testemen. Segítőkészen váltam meg a pólómtól. Koiki ezt látva lejjebb csúszott a combomon, majd finom csókokkal borította be a végre szabaddá vált mellkasomat. Nagyon tetszett a dolog, de már eszméletlen késztetést éreztem, hogy a farkamról is gondoskodjon! Enyhe nyomással toltam el a fejét a hasam alja felé. De Ő akaratosan ellentartott, aztán néhány pillanattal később felnézett rám vigyorogva:

- Már ennyire nem tudsz várni, Akashi-sama? – nyeltem egyet. Hogy őszinte legyek, nem… De nem vallhatok be ilyesmit. Erősnek kell lennem, és kiállnom még egy kicsit ezt a kegyetlen játékát! – Csak szólj, ha már nem bírod tovább! – mosolygott, majd a hasam aljánál kezdett el nyaldosni… A kezeim görcsösen markoltak a lepedőbe és egész testem már remegett. Némán szorítottam össze az ajkaimat, hogy nehogy valami méltatlan hang kicsússzon a számon ennyitől – Nagyon nem bírsz már magaddal, igaz? – emelte rám nagy, barna szemeit. Csendben tűrtem, és nem válaszoltam, mire leszállt rólam, majd a felsőcombjaimon folytatta mocskos kis szórakozását. A lábujjaim görcsölve mélyedtek a szőnyegbe, miközben próbáltam nem összerántani a lábaimat a szinte felemésztő érzéstől – Milyen remekül bírod! – nézett fel rám kissé csalódott arckifejezéssel Koiki – Talán meg is érdemled akkor a többit… - mondta, miközben forró leheletével végre az alsógatyám dudorához hajolt.

Még így is hagyott pár másodpercet, amíg én minden erőmmel azért küzdöttem, hogy ne uralkodjon el bennem valami állat, Ő meg csak kárörvendően figyelt. Aztán az ajkai lassan elkezdtek az alsómon keresztül játszadozni a farkammal… De már akkor megéreztem, hogy ebből most nem lesz hosszú menet… Lényegében, ahogy nekikezdett, már úgy voltam vele, simán el tudnám engedni magam. De azért annyi tartás volt még bennem, hogy legalább azt megvárjam, míg a szája vagy a segge megkörnyékezi rendesebben. Szerencsémre ez a gatyán keresztüli izgatás sietősen váltott át boxer nélkülibe. Azonban az az érzésem, a srác is rádöbbent, hogy picit túl messzire ment az előjátékkal… Ha még akarja a farkamat magában érezni ebben a menetben, akkor baromi gyorsan hagyja ezt abba, és jöjjön a következő lépés!

- Akashi-sama! Így jó leszek? – emelte el a száját, tolta le nadrágját és alsóját, és mászott az ölembe, bal kezemet maga alá húzva. Finoman becsúsztattam az egyik ujjam. Nedves volt, pillanatok múlva egy másik ujjamat is könnyedén magába fogadta – Siess! – lehelte Koiki a nyakamba. Ha nem lettem volna ennyire csúcsközelben, talán még én is nekikezdtem volna szórakozni vele, de jelenleg képtelen voltam elvonatkoztatni attól a gondolattól, hogy betegyem neki… Finoman kihúztam az ujjaimat, és két kezem a csípőjére vittem. A srác kapkodva próbálta megtalálni a megfelelő pozíciót, miközben lényegében már ült is bele… Mint külső szemlélő, talán a fejem fogtam volna a látványától, ahogy esetlenül és sietve igyekszik a legjobbat nyújtani, de ebben a helyzetben ezek az információk csupán később jutottak el hozzám. Most csak is Koiki szinte lángoló testét láttam és éreztem, ahogy finoman körbeöleli a farkamat. Az arca is vörös volt, és ahogy egyre gyorsabban mozgott rajtam, annál erősebb és izgatóbb hangokon nyögött fel. Valóban nem tartott sokáig, mire elsültem… de nagyon boldoggá tett, ahogy éreztem, hogy miután elélveztem, a srác is másodpercek alatt elment.