106. fejezet

106. fejezet

Vihar lesz…

Kellett néhány másodperc, míg kigyógyultam a sokkból. Így nem is csodálom, hogy csak ennyivel lerázott tegnap… pedig azt hittem, valóban számítok neki! Azt hittem, igaziak a könnyei… és lám, az egész dolgon csak így túlesik?! Az arcom a kezeimbe temettem. Nem bírom! Hülye ötlet volt a tegnapiak után eljönnöm ide… bár arról, hogy idejöttem, azt hiszem, csak egy ember tehet…

Éreztem, hogy rezegni kezd a mobilom. Idegen szám villogott a kijelzőn. Egy mély lélegzet után felvettem végre.

- Seijuurou Akashi – szóltam bele, mire ideges, női hangot hallottam vissza.

- Aka-chan! Hol a francban vagy?! Az előbb találkoztam Furival, és azt mondta, nem is látott Téged! Eltévedtél, vagy mi van veled?!

- Akasaku… - a gondolattól, hogy nem rég beszéltek, csak visszhangzani kezdtek a nemrég hallott szavak a fejemben… a hangom egészen elcsuklott.

- Hol vagy, Aka-chan? Gyere a lelátóra! Elkapom neked Furit! – már hallottam, ahogy sietősen elindul, mire a készülékbe kiáltottam.

- Hagyd!

- Heh? Miért? – szinte éreztem magamon a kérdő tekintetet.

- Hagyd Őt békén! Ahogy engem is!

- Heh? Tettem valamit ellened, Aka-ch…?

- Azt hittem, már más vagy! De ugyanaz a szemétláda vagy, aki régen! Egyre aljasabb módon teszel nekem keresztbe! – ledöbbenhetett, mert csend uralkodott a vonal másik végén… idegesen kinyomtam. Mégis, mit gondol ez a lány? Hogy nem veszem észre, hogy minden, amit eddig mondott, csak ámítás volt, hogy jobban fájjon, mikor képen vág az igazság?! Undorító… annyira undorító…

Kimásztam a raktárból, majd mint egy lassított felvétel, kivánszorogtam az épületből. Sötétszürke felhők tömkelege fedte be az eget… Az időjárás valahogy jobban passzol most hozzám, mint tegnap este… Vajon havazni fog? Vagy csak esni? Netán jégesőt is kaphatunk? Azt kétlem… Pedig megnéznék most egy-két embert, amint a jég elől menekül, ami kegyetlenül hullik rájuk!

Mégis merre menjek? Ilyen állapotban haza semmiképp! És amúgy is… az unokatestvérem is otthon lesz… Nincs nagy kedvem az ő elégedett, szadista vigyorát néznem! De ilyen időjárás mellett nem lődöröghetek céltalanul az utcákon se… Hova mehetnék? Fedett hely… fedett hely… Talán meghúzódhatnék egy kávézóban! Bár ilyen arckifejezéssel, ha beülnék egybe, tuti addig zaklatnának, mi bajom van, míg ki nem borulok, és hagyom ott őket… De ha már a kávézóknál tartunk… Midorima tegnapi meghívása jutott eszembe abba a sushi étterembe. Vajon Ő mit szólna hozzá, ha csak úgy beállítanék? Ha nem tévedek, mondjuk… nem lehet belőle bajom. Feltehetőleg most Midorima lenne az egyetlen ember, aki örömmel elfogadná a társaságom… Bár cseppet tartok attól, hogy ennyire labilis állapotban mutatkozzak előtte! Lehet, el kéne felejtenem a dolgot… De a lábaim már vittek is az utcák sűrűjében. Bár nem voltam tökéletesen biztos, merre is találom a házat, nagyjából belőve az irányt sétáltam. Lassacskán kezdett feltámadni a szél is. Vihar lesz itt. Nagy-nagy vihar! Hogy hóvihar-e, azt még nem tudom. De hogy kíméletlen, az bizonyos! Nem tudom elképzelni, hogy Midorima rossz időben kidobjon maguktól!