97. fejezet

97. fejezet

Jaj, ne már, Aka-chan!

Sose hittem volna, hogy egyszer megélem azt a pillanatot, hogy Akasaku próbál belém egy kis életet önteni! Azt pedig végképp nem gondoltam, hogy ennyire nyíltan fog engem piszkálni annak érdekében, hogy maradjak együtt Koikival! Én azt hittem, engem akar bosszantani azzal, hogy sétálni megy vele, vagy legalábbis magának akarja… Valóban nagyon vak lehetek, ha még ezt se vettem észre…

- És honnan tudod, hogy együtt voltam Koikivel? – kérdeztem, miután pár hosszú perccel később képes voltam szóhoz jutni.

- Ugyan kérlek! Furi, amint megjelent, lerítt róla, hogy bu… meleg – mosolygott Akasaku, közben elgondolkozva a térdeit ölelgette – De, hogy mikor vettem már biztosra, hogy együtt is vagytok… - elkezdett hintázni, közben elgondolkozva elbambult a távolba és elég perverzül vigyorgott – az akkor volt…

- Inkább hagyjuk! – hadonásztam előtte a kezeimmel vörösen. Nevetni kezdett. Annyira más volt… mintha nem is ugyanaz az ember lenne, akire kiskoromból emlékszem…

- Aranyosak vagytok együtt. Pedig belőled sose néztem volna ki, hogy egy fiúval kerülsz össze… - elmélyedten nézte a szoba sarkát – Furi nagyon rendes srác! Megérdemelné, hogy jól bánjanak vele! Igazi kis cuki pofa. Bár idegesítő, hogy minden apróságon aggódik… - Koiki? Minden apróságon aggódik? Hiszen mindig olyan öntudatosnak tűnik és határozottnak. Amikor meg gyerekes, teljesen gondtalan látszatot kelt. És Ő lenne aggodalmas? – El tudnád mesélni, mi történt? – fordította komolyra a szót az unokatestvérem, és mélyen a szemeimbe nézett.

- Hát… minden azzal kezdődött, hogy… - részletesen elkezdtem volna neki mesélni, mikor tudatosult bennem valami… - csak pusztán féltékeny lennék? – Akasaku kérdően rám nézett.

- Ne szórakozz, hogy holmi féltékenységi jelenet miatt fajult odáig a dolog, hogy Furi fel-le rohangált az utcában bőgve! Mégis mi volt ennyire felháborító számodra? Csak azt ne mondd, hogy a „titkos szerelmé”-re! – a kijére??? Nagyon furcsa arcot vághattam, mert rögtön folytatta is – Te idióta! Az vagy Te! Most komolyan ezen akadtál fenn?

- Nem, dehogy! Az egyik csapattársával találkoztunk út közben, és olyan dolgokat mesélt, amik egyértelmű utalások voltak arra, hogy…

- Ugye nem Mikoshibara vagy féltékeny? – fogta a fejét. Ijesztően sokat tud… - Most komolyan? Róla nekem is sokat mesélt. Azonban, csak hogy tudd: töredéke annyit se hallottam róla, mint arról a bizonyos „nem mondhatom el, ki az! Elég ha annyit tudsz róla, hogy szeretem”-ről… Olyan, mint egy kisgyerek! Mintha nem lenne a napnál is világosabb, hogy ki ez a bizonyos személy… – nevetett fel – Elég ránézni, mikor elbújik mögötted, és csillogó szemekkel mondogatja, hogy „Akashi-sama”. Nem tudom megérteni, hogy juthat eszedbe, hogy a kouhaiával bármit is csinálna a hátad mögött! Mondta, hogy Mikoshiba nagyon figyelmes és segítőkész, így sok időt töltött eddig vele… de amióta megismert Téged, az iskolán kívül nem is látta. Arról nem is beszélve, hogy Mikoshiba mindenkivel kedves és közvetlen, bár ahogy kivettem a szavaiból, Furi belelát néha ezt-azt a gesztusaiba… - szóval mégiscsak van azért ott valami a kis kouhaiában…! – Figyelsz Te rám, Aka-chan?! Nincs miért aggódnod! Furi oda van érted! Ha nem hiszed, az a Te bajod! De kérlek, ne törd össze még jobban ezt a fiút! Ha ennyire nem bírod a stresszt, hogy rajtad kívül is élnek körülötte emberek, akkor egyszerűbb lenne remeteként felköltöznöd a hegyekbe, mert olyan embert nem fogsz találni, aki elszigetelődik mindenkitől rajtad kívül! Ha valami zavar, megmondhatod neki, és hidd el, érted megteszi, hogy odafigyel erre! De ne kérd olyanra, ami fájdalmat okozna neki! Odavan a kosarazásért, így ne válaszd el a csapattársaitól! Inkább foglald le előbb az olyan időpontokra, amikor csak lehet! De ha valamelyik nap szeretne egyedül lenni, vagy másokkal is egy picit, akkor törődj bele, hogy néha neki is kell egy kis pihenő! Oh, és egy utolsó, de nagyon-nagyon fontos tanács… - feszülten figyeltem. Meg kell próbálnom minden kijelentését elraktároznom magamban, hátha így tényleg jobb lesz minden – Ne csak a szexen járjon az eszed, amikor vele vagy! Mint már mondtam, ebben a kapcsolatban emiatt rajta sokkal nagyobb teher van! És használjatok óvszert!

- Mi? Minek? – pislogtam rá, mire egészen úgy tűnik, kiakad.

- Hogyhogy minek?! Egész eddig gumi nélkül csináltátok? – mély levegőket vett – Jól van, feldolgoztam… Fú! Nem hittem volna, hogy nekem kell felvilágosító órát tartanom Neked. Szóval… kezdjük onnan, hogy egy egyszerű, fiú-lány kapcsolatnál… - az unokatestvérem meglepően nagy tudással rendelkezett ebben a témában… olyan betegségekről és problémákról beszélt nekem, amik nagy részét fel se tudtam dolgozni, miről beszél… végeredményben annyit jegyeztem meg a hosszas kiselőadásból, hogy tehát minden gond elkerülése végett, használjunk óvszert… a kissé fáradt tekintetemnek köszönhetően talán, de még annak használatát is megosztotta velem. Így egy jó órás beszélgetés lezárásaképp sikerült elaludnom a szőnyege közepén, Kiiroma hasán feküdve…