70. fejezet

70. fejezet

Ki lapul a félhomályban?

- Akashi-sama! Te meg… mit csinálsz? – hallottam meg a távolból Koiki hangját. Sokkal inkább számon kérőnek hallatszott, mint erotikusnak, annak ellenére, hogy milyen élvezettel szaggatja a hátamról a bőrt a csók közben. Csók közben? Csak képzelődök bizonyára. Hogy hallhatnám, miközben ilyen forrón tépjük egymás ajkait? Késő van. Valószínűleg a kimerültségtől és ettől hallucinálok már ilyeneket. Esélyt se adok rá, hogy megszólalhasson – Ez meg mi?! – a srác hangja tökéletesen felismerhetően és életszerűen szólt… mögülem. De… közben a nyelvem egészen biztosan egy másik társaságában keringett…

A csóknak véget vetettem, a szemeimet pedig lassan felnyitottam. A félhomályban is kivehető volt előttem a nagyjából velem egy magas fiú alakja. Tényleg ilyen fáradt lennék? Képzelődöm? Hajoltam volna vissza az éj leple alatt elbújó archoz, mikor megéreztem a hátulról vállamra kulcsolódó ujjakat. A görcsös szorításra hátralestem. Akasaku jött volna be a félelemtől űzve a szobámba? Méghozzá pont ekkor? Meg kell hagyni… mindig tudja, mikor ronthatja el a hangulatot. Azonban a holdfény nem az unokatestvérem arcát fedte fel! Döbbent és számon kérő tekintet fúródott az enyémbe. A száj durcásan lefelé görbült és a homlokán a kissé kócos haj az ott kigyöngyözött verejtékhez tapadt picit. Az arcot látva kétségbeesetten fordultam vissza a másik alakhoz, aki időközben lefejtette rólam a kezeit. Rá kellett eszmélnem, hogy az utóbbi csókot nem a megfelelő személynek adtam… Nagyon nem a megfelelő személynek! Ahogy a fények egy másodpercre végigsiklottak az arcán, rettegve ismertem fel benne önmagamat. Vagyis nem önmagamat… hanem a másik énem. Vigyorgott és sárga-vörös, váltott szemei az enyémekbe mélyedtek. Ezt nem akarom! Tűnj el!

- Bocsi, hogy csak így beleavatkoztam a játékotokba… - vezette tekintetét végig kettőnkön, miközben ijedten léptem hátrébb, Koiki kezét bátorítóan (vagy épp, hogy magamat bátorítva) megragadva – Azonban nem vehetem félvállról, hogy rossz fiú voltál – égette belém még inkább megborzongató tekintetét.

- Már megint… - kezdtem remegő hangon – Mit akarsz tőlem?!

- Természetesen megbüntetni Téged – jelentette ki egyszerűen értetlen tekintettel – De ne félj! Figyelembe veszem, hogy veled van a kurvád is – pillantott egy másodpercre a srácra, mire az ökleim összeszorultak – Na, ne nézz már ilyen csúnyán rám! Egy kis törődéssel és szexszel fizetsz neki a szolgálataiért, vagy nem? – figyelt minket, mire bosszúsan gondolkoztam azon, hogy küldhetném el innen minél előbb – Nagy kár, hogy ilyen ellenszenves vagy… - csücsörített morcosan – Sokkal jobb darabot is találhatnánk közösen! – na itt lett elegem végleg belőle! – Lenyűgözően kitartó vagy! – hajolt el könnyeden egy kissé erőtlen és gyatra ütés elől.

- Fogd már be, és takarodj! – üvöltöttem neki már szinte sírva – Vagy ha akarsz valamit, mondd meg!

- Te aztán nem vagy semmi! – mondta elismerően, majd rászorított a szabad kezem csuklójára, és idegesebben folytatta – Undorító látvány, mikor az ember csak látszatra tökös, közben meg egy beszari nyúl… Igazán megemberelhetnéd magad, vagy én teszem! – rántott közelebb magához suttogva, aztán a fülembe harapott. De ez a harapás nem az a szexi, finoman az ajkaival harapdálós, beindítós eset volt. Egészen fájdalmasan mélyesztette a fülcimpámba a fogait, mire felszisszentem – Mit szeretnél? Hogy a kis kurváddal másszunk rád, vagy hogy a kis kurvádra másszunk rá? – suttogta.

- Honnan veszed, hogy bármelyiket is vállalom?! – kérdeztem felháborodva, mire erősen a fenekembe markolt, és úgy folytatta:

- Ha nem választasz, én választok! – miért kéne nekem ilyesmiről döntenem? Nem akarok osztozkodni Koikin… legfőképp vele nem! De rám meg csak ne másszon egyikük se! Hogy megint ilyen élménnyel gazdagodjak… még a sráctól se lennék képes elfogadni…