76. fejezet

76. fejezet

Álmatag reggel

Reggel felkelve még mindig az oldalamon feküdtem, Koiki pedig háttal nekem, a karomon aludt. Nagyon cuki volt, ahogy pihent, de nem nagyon éreztem már a jobb kezem, így óvatosan próbáltam kihúzni a feje alól. Azonban ez a művelet nehezebb volt, mint hittem! Így sikeresen felriasztottam a srácot is.

- Jó~… - ásított egyet – reggelt! – a kezemben próbáltam helyretenni a vérkeringésem egy kis masszírozással, miközben kómásan visszamotyogtam neki – Már jobban vagy? – hajolt oda hozzám, majd tenyerét megint a homlokomra rakta.

- Persze, hogy jól – próbáltam eltolni a kezét – Csak a karom zsibbasztotta le valaki…

- Heh? Ezt meg hogy érted? – nézett rám vigyorogva, miközben végre elvette a tenyerét – Nekem úgy tűnik, nincsen lázad!

- Az jó. Akkor zuhanyozzunk le gyorsan, és induljunk, jó? – kicsit kivörösödött, miközben bólintott. Gyorsan előszedtem a szekrényből néhány ruhát, majd illedelmesen meghajolva kezem nyújtottam felé – Velem tartasz?

- Persze – adta a kezét, majd lassan elkezdett kikászálódni az ágyból. De egy pillanat múlva elengedett, és vörösen visszabújt a takaró alá – Ha lehetne, picit még inkább itt maradnék. Ha befejezted, majd megyek! – heh? Mi van vele? Csak nem betegedett le Ő? Tettem minden figyelmeztetés nélkül most én a homlokára a kezem. De nem tűnt annak szerencsére – Mi? Mi az? – nézett rám ijedten.

- Csak olyan piros az arcod. Azt hittem, elkaptál Tőlem valamit… - miért nem jön velem?

- Semmi bajom – motyogta lefelé nézve – Csak nehezemre esik még megválni a takarótól – jelentette ki egy mosollyal. Mondjuk meg tudom érteni…

- Öhm… rendben. Akkor majd ha kész vagyok, szólok – mondtam felkapva a cuccokat, majd átcsoszogva a fürdőszobába.

Nagyjából, mire befejezzük a zuhanyzást lesz hét óra… Az út körülbelül egy óra lesz az állatkertig… Valamivel a nyitásig még el kéne ütnünk az időt. Mondjuk akkor egy reggelit is belekalkulálunk… Nem kéne megvárnunk, míg Akasaku felébred… gyors reggeli lesz. Akkor talán ha nem az itteni állomáson szállunk fel, hanem eggyel odébbig sétálunk, akkor nyitásra érünk oda… Szombat reggel valamivel kevesebben is lehetnek az utcákon! Remek lesz így!

Elég gyorsan lemosakodtam, közben ilyeneken agyalva hidegvízzel. Éreztem, hogy lassan visszatér belém az élet. Magamra kapkodtam a ruháimat, majd léptem is ki a fürdőből. Az ajtóban állt Koiki, kezében a neki kiszedett cuccokkal.

- Nyugodtan bejöhettél volna! – hökkentem meg rajta – Túl sok újdonság nem ért volna – nevettem kicsit, de Ő csak vörösen bambulta a padlót – Minden rendben? – fogtam meg finoman a vállait, mire egy másodpercre összerándult.

- Persze! Bocsi, csak még be vagyok lassulva – mosolygott. De valahogy nem éreztem valósnak a mosolyát… Mégis mi van vele? – Öhm… Mehetek akkor? – kérdezte, mire elengedtem és félreálltam.

Biztos csak rosszul aludt! Előfordul az ilyen. Bár… a karomon, amilyen nyáltócsát hagyott, csak nem aludt olyan szarul! Ugyan! Meg kell próbálnom jobb kedvre deríteni! Főzök neki valamit reggelire. Bár a konyhatudásom nem az igazi… de valami egyszerűre biztos képes vagyok én is!

Na, mi van itthon? A hűtőbe nézve cseppet elképedtem. Egy pillanatra azt hittem, rám ugrik minden belőle! Koiki nagybevásárlása valami eszméletlen! Egy csomó olyan dolgot is találtam, amit szerintem még amióta idekerült, nem látott ez a hűtő! De nyugalom! Csak azért, mert van itthon, még nem kell nekem felhasználnom! Legegyszerűbb, ha főzök egy kis rizst és… hol lehet a tojás?! Hosszas harc után valami zöldséggel, kihalásztam két tojást. Győzelem!

Sietve megmostam és felraktam főni a rizst, aztán megküzdöttem a magassággal is a felső polcon található szójaszószért. Közben átkozódtam, hogy miért is vagyok még mindig ilyen alacsony… Pár év múlva feltehetőleg megállok a növésben is! Kosárban is roppant kényelmetlen érzés, mikor Murasakibara vagy igazából bármelyikük mellettem áll… Utálok kicsi lenni! Bár meg kell hagyni, hogy a japán átlagmagasságnak már én is túlteszek… de akkor miért magasabb körülöttem mégis mindenki?!

Megégetve a kezem befejeztem a rizzsel való szenvedést végre, levettem két tálat, aztán próbáltam kiügyeskedni, hogy mindent egyszerre eljuttathassak az asztalhoz… Ez kis híján a két tojás életébe került! De sikerült!