31. fejezet

31. fejezet

Ágyjelenet

- Nem ezt kéne csinálnunk… - préselte ki magából finoman nyögdösve, miközben az egyik kezemmel az alsógatyájába nyúlva izgattam még jobban.

Esélytelen, hogy az ilyeneket most komolyan gondolja! Csak tudnám, mi értelme folyamatosan ezeket mondogatnia? Ha még inkább tűzbe akar hozni, akkor azt másképp kéne csinálnia. Bár már ezeket a panaszokat nyögésekkel körítve hallgatni is eszméletlen!

Csókoltam a nyakát és a mellkasát, ahogy épp értem, míg úgy nem éreztem, hogy már igazán jöhet a következő szint: a másik kezem is levittem a csípőjéhez, miközben elengedtem a farkát, aztán pár határozott mozdulattal legyűrtem bokáig a ruháit.

- Akashi-sama~… - hallottam, miközben néhány csókkal visszajutottam a lábaitól – Tényleg… abba kéne ezt hagynunk… - közben egészen kemény volt a farka, és amint hozzáértek az ajkaim, megrándult. Nem hiszem el, hogy az efféle kijelentések mögött bármi komolyság is van. Kicsit talán már bosszantó is… Minek kell mindenért problémáznia? Hisz végülis, ő ajánlotta fel, hogy csak jöjjünk át hozzánk! És nem tudom elképzelni, hogy főzőcskézni akart volna… - De… komolyan… hagyd abba! – nem igazán akartam hallgatni, így próbáltam a lehető legtöbbet nyújtva (tökéletes tapasztalatlanságomhoz hűen) leszopni. De Koiki igazán úgy nézett ki, mint akinek tetszik a dolog! Most nem igazán beszélt feleslegesen. Az arca elé rakta a kezeit nem sokára, mire befejeztem, és egy két újabb csókot elejtve a testén visszatértem ahhoz a vágytól égő tekintethez. Félig-meddig melléfeküdtem, és úgy csókoltam. Természetesen a kezeim se hagytam pihenni; időnként a testét simogattam, máskor a farkát húzogattam.

- Csak azt ne mond, hogy nem élvezed? – húztam végig a nyelvem a fülén.

- N… nem az… a szüleid bármikor… hazaérhetnek – valahogy most engem ez érdekelt a legkevésbé. Ha látnának minket, legalább nem kéne később olyan miatt paráznunk, hogy a szüleim rájönnek! És így bármikor megcsókolhatnám vagy bármi akkor is, mikor itthon vannak! Talán az is lenne a legjobb megoldás, ha bemutatnám nekik úgy, mint a… öhm… minek is nevezzem? Nem a barátnőm. A szerető meg olyan érzéketlenül hangzik… a barátomat meg nem így értenék… mim is ő pontosan? Mindegy is! Ha meglátnak minket, úgyis megértik, nem?

Még egy utolsó csókot kapott, aztán feltérdeltem az ágyamon, és nekikezdtem a nadrágomtól való megszabadulásnak. Mikor kigomboltam, már a srác is mellettem volt, és készségesen segített. Még, hogy ne akarná ezt! Miután lehúzta rólam a ruhadarabokat valamennyire, finoman meglökte a felsőtestem, mire szépen elfeküdtem. Végleg megszabadított a gatyámtól, rám mászott és megcsókolt. Átöleltem a nyakánál, miközben mozogni kezdett felettem. Mindkettőnk teste szinte égett a vágytól, ahogy összedörzsölődött. A csók végén Koiki húzódott lejjebb, és eleinte kifejezetten félénken a kezébe vette a farkam. Óvatosan húzogatta végig rajta a kezét, majd lassan a száját is használni kezdte. Voltak pillanatok, amikor éreztem, hogy én is beleremegek a gyönyörbe. Azért ő se bírta ki, hogy csak engem kényeztessen, és eleinte csak az ágyhoz dörzsölte magát, aztán az egyik kezével lenyúlt. Nem csináltuk ezt se sokáig, de remek volt! Hamarosan újra feljebb mászott, és megcsókolt. Felültem, és csók közben a fenekébe markoltam. Aztán lassan átfordítottam a helyzetet, és megint felette voltam. Az egyik lába fel volt húzva, amit én úgy vettem, enyhe célzás, így először csak finoman a nyelvemmel jártam be a kiszemelt területet. Ahogy először feldugtam a nyelvem, megint egészen édes hanghatást mutatott be nekem Koiki! Néha még mindig meg tud lepni ezzel-azzal. Miközben ezt csináltam, megint lenyúlt a farkához. Vajon ez most arra utal, hogy nagyon jó vagyok, vagy pont hogy nem igazán, és valahogy megpróbál kisegíteni? Mindenesetre próbáltam pozitívan felfogni a dolgot, amihez a srác nyögései is hozzásegítettek, főleg, miután már a nyelvem helyett az ujjaim is számításba vettem.