18. fejezet

18. fejezet

Közös fürdés... 2

Koiki zavartan közelebb lépett, majd meg akart csókolni. Nem igazán tudtam bevárni, amíg szépen lassan becsúsztatja a nyelvét a számba, hanem inkább rágyorsítottam a folyamatra, és kicsit talán túl erőszakosan is, kezdtem csókolni, közben a falnak feszítve. A lábaimmal az övéit támasztottam ki belülről, ami hatására úgy egy fél fejjel végre fölé magasodhattam. A testemmel amennyire tudtam, a falhoz szorítottam, hogy tényleg amennyit csak lehet, érezzek belőle. A tekintetében enyhén felpislákolt a félelem, de a vágytól való fellángolástól teljesen elhanyagolhatónak tűnt. A kezeimmel pár másodpercig, még magunk mellett szorítottam a csuklóit, aztán azokat elengedtem, és a karjaim megint a dereka köré fontam. Lassacskán csúsztattam őket lefelé az alsógatyáját is húzva. A srác közben a nyakam kezdte félénken csókolgatni. De pillanatokkal később a ruhadarabot sikerült combközépig leerőszakolnom róla. Mivel ebben a pozícióban tovább már nem igazán tudtam volna lejjebb húzni (meg amúgy is, minek azt), a bal kezemmel a fenekébe markoltam, míg a jobbat lazán végighúztam a farkán. Koikit éreztem, ahogy kirázza a hideg, és az ajkai is abbahagyták a finom játékot. A kezeit pár pillanatig zavartan próbálta elhelyezni, míg végül az átölelésemnél maradtak. Ahogy lassacskán gyorsulva mozgattam a jobb kezem, ő annál erősebben szorított magához. De néhány pillanattal később észhez tértem, hogy én ennél többet akarok most… Persze, élvezem Koiki látványát és mindent, amit tesz, illetve teszek, de ez a srác most valami sokkal komolyabbat indított el bennem… és hogy az végbemehessen, nem elég Koiki kielégítése! A bal kezemmel szépen kitapogattam a megfelelő pontot, majd a középső ujjammal óvatosan kis kört tettem, majd úgy csupán egy centi mélyen benyúltam. Éreztem, ahogy a farka újra megrándul egy picit. Hát élvezi… Újra és újra benyomtam, mindig egy picivel jobban, míg odáig nem jutottam, hogy amennyire így képes voltam, benn volt. Már máshogy vette a levegőt és a szíve is nagyon hevesen vert. Persze én se voltam épp nyugalmi állapotban! Egyenesen azt akartam, hogy az ujjaim hosszabbra nyúljanak, és még inkább felfedezhessem Koikit belülről is! És ő sem nézett ki úgy, mint akinek nem tetszik a dolog! Konkrétan már inkább harapott, mint csókolt! De mindez nem fájdalomként jött át nekem, hanem plusz szenvedélyként. Ez már egészen más dolog! Én be akarom neki tenni! A seggébe akarok élvezni! Kicsit talán nagyobb hévvel, mint gondoltam, hirtelen a padlóra küldtem a srácot. Elengedett, és csak nézett fel rám. Felette voltam, az arcaink egymással szemben, a lábai, ahogy tudta a félig lehúzott boxerétől szét voltak. Egy csóksorozattal a homlokától a farkáig lemásztam róla, majd megszabadítottam az alsónadrágjától végleg. A combjainál fogva jobban széthajtottam a lábait, mire egyre inkább éreztem a belőle áradó siettetést és szenvedélyt. De még kicsit tetőzni akartam a dolgot, így újból fölé másztam, és megcsókoltam, de Koiki már nagyon is türelmetlen volt ehhez, és miközben még csókoltam, ő maga húzta le rólam a gatyám, ameddig elért. Nem tudtam erre nem elmosolyodni. Annyira aranyos, ahogy szinte rimánkodik, hogy vegyem el az anális szüzességét… Vagy talán azért viselkedik így, mert nem én vagyok az első??? Mi van, ha már több srác is megjárta? Amilyen kis helyes fiú… Basszus! Ilyen nincs! Én el akartam venni a segg szüzességét! Nem teheti, hogy ezek után kiderül, hogy már évek óta nincs efféléje! Jól van! Nyugi, Akashi! Koiki csak a tiéd! Te vagy az első, aki beteszi neki. Soha nem volt még együtt férfivel. Sőt! Nővel sem! Tehát nem kell aggódnod; Koiki teljesen makulátlan.

Mély levegőt vettem, majd próbáltam tényleg azzal foglalkozni újból, ahol tartottam. Az egyik kezemet finoman végighúztam a testén, közben pedig lélekben felkészültem, hogy megtegyem. A másik kezemmel odatartottam. De… az biztos, hogy én ide el fogok férni?! És nem lesz ez így állati fájdalmas Koikinek? Hiszen még azt az egy ujjamat is olyan szorosan körbeölelte, mikor betettem… Lehet, hogy valahogy teljesen máshogy kéne ezt az egészet véghezvinni? Vagy talán csak jobban ki kéne tágítani? Mihez kezdjek? Ha nem kezdem el, akkor vajon mit szól majd? Vagy talán még fontosabb; mit mond, ha megteszem!?