14. fejezet

14. fejezet

Megkockáztassam?

Visszamentünk a házba hamarosan. Persze ez se ment volna csak egyszerűen; amíg kézen nem fogtam, nem akart odébb menni! Aztán mikor ezt megtettem, megint elpirulva követett némán. Mit vár tőlem? És legfőképp, mit akar tőlem? Nem akarok olyat tenni, amivel elronthatnám a köztünk lévő kapcsolatot. De mégis nekem kéne lépnem, különben itt leragadunk… az pedig nem lenne jó. Ahogy ezt gondoltam, akaratlanul is a gatyámra néztem… Nem. Semmiképp nem lesz jó, ha ez így folytatódik… Vagy ki kell jutnom egy időre a mosdóba, vagy… Hátrasandítottam Koikire. Vagyis nem konkrétan rá, hanem oda lentre… és csalódottan tapasztaltam, hogy a kissé meggyűrt ingje úgy ülepig teljesen elrejtette a teste azon részét… Ha ő is hasonlóképp áll a dologhoz, akkor még talán lenne pofám újra megpróbálni valamit, de ilyen bizonytalan helyzetben nem kockáztathatok! Hogy vehetném rá, minden barátságon túlütő dolog nélkül, hogy valami módon megbizonyosodjak a felől, neki is kellően izgató volt az elmúlt pár perc…

- Min gondolkodsz, Akashi-sama? – szólalt meg végre újra Koiki, bár nem megfelelő kérdéssel. Rögtön éreztem, hogy vörös vagyok.

- Hát… - hirtelen megfordult a fejemben, hogy talán a legegyszerűbb az lenne, ha megkérdezném tőle, hogy ő mit akar csinálni. De ezt az ötletet elvetettem, mert olyat, amire én gondolok, tuti nem mondana! Ha másért nem, már csak azért, mert ő még félénkebb ebben a témában, mint én.

Hirtelen megállt. Mikor hátrafordultam, a padlót nézte megint és még mindig teljesen piros volt az arca.

- Baj van? – közelebb léptem hozzá, és megint csak akaratlanul összefontam az ujjaimat az övéivel most már mindkét kezemnél.

- Csókolj meg! – nem vagyok benne biztos, hogy jól értettem… de abból az édes, zavarban lévő arckifejezésből mégis úgy gondoltam, hogy kiválóan hallottam. De valahogy nem tudtam feldolgozni, hogy tényleg kimondta… ennek ellenére a felszólításnak nem ellenkezhettem!

Talán ez kellő alkalom arra, hogy erre-arra megpróbáljak rájönni… azonban, ehhez ez a kéztartás nem igazán segített. Csak épphogy összeértek az ajkaink, mikor Koiki magától egészen hozzám simult. Erre persze rögtön felcsillant a szemem. Tehát neki is tetszik… Bár arra nem jöttem rá, hogy ő nem vette figyelembe az én „véleményem”, vagy erre számított… mindenesetre semmi meggondolást nem láttam rajta. Azonban, ha mindez így van… miért ne mehetnék tovább? Lassan elválasztottam a kezeinket, majd finoman átöleltem a csípőjénél, és még jobban magamhoz szorítottam. Egy pillanatra megremegett. Talán most tűnt csak fel neki akkor? Néhány másodpercig egészen belassult, aztán visszatért és egyre érzelmesebbnek tűnt a csókja. Én se akartam lépéshátrányba kerülni, és egyre vadabbul csókoltam. Egyszerűen nem bírtam elképzelni, hogy miért gondolkoztam ezen a tettemen ennyit! Még így nadrágon keresztül is fantasztikus érzés volt, ahogy a farkaink dörzsölték egymást! Ahogy egyre jobban tűzbe hozott, elkezdtem egyre durvábban fogdosni a fenekét. Mikor már a nadrágja alá nyúltam, abbahagyta a csókunk. Erre felnyitottam a szemeim, de nem úgy nézett ki, mint aki ellenkezni akar… épp ellenkezőleg! Alig hallhatóan bár, de nyögdécselt. Igazából én se hiszem, hogy hosszútávon még bírom, de nem akartam, hogy így legyen vége! Folytatni akarom! Igazából még szinte semmit nem tettünk… ennél én többre vágyom! Talán, még ha most nekikezdünk, vissza tudom tartani egy darabig, és ki tudom élvezni Koiki minden apró porcikáját…

De mire bármit cselekedhettem volna, Koiki teljes testében megremegett, és felnyögött. Mindez olyan hirtelen történt, hogyha a kezem, nem a nadrágjában turkál, talán a padlóra rogy össze. Így is a feje a mellkasomon pihent. Még mindig elég szaporán lélegzett. Szépen leültem vele. Igazából nagyon kellemetlen volt, hogy még mindig fel vagyok izgulva, és Koikit így kiütötte ez az egész… de mérges nem tudtam lenni rá. Hisz olyan tündérien nézett ki. Azt hiszem, el is aludt… nem hagyhattam a padlón. Már megint nem tudom, mit csináljak! A lábaim közé ültettem, és a hátsója érintette a farkamat… Vajon mit szólna, ha arra kelne, hogy mögötte ülve épp kiverem rá? Persze az se biztos, hogy pont addig kel fel…