16. fejezet

16. fejezet

Hogyan válassz a barátodnak alsógatyát?

- És akkor, hogy legyen az este? – kérdezte bátortalanul Koiki, miközben mögötte feküdtem és a karját simogattam. – Mármint én cseppet sem erre készültem… és nem hoztam magammal semmit. Otthon azt se tudják még, hogy itt vagyok…

- Hé – fölé hajoltam, mire rögtön elcsendesedett.  – Nem kell ilyentől tartanod. Felhívom a szüleidet, és cuccokat is tudok adni – megpusziltam a homlokát, aztán felültem.

Ha azt akarja, hogy maradjak még egy kicsit, majd visszahúz. Pillanatok kérdése volt csupán, mikor ő is felült, és hozzám bújt. Jó érzés volt, hogy éreztem a szívverését, és ahogy lélegzett. Most nyugodt volt. Az, hogy most már sikerült lenyugodnia mellettem, megint csak jól esett nekem. Persze azt jobban szeretem, mikor egészen felizgul, de a mai nap után csodás volt ez a pár percnyi csend és béke. Aztán éreztem, hogy egy nedves orr megbökdösi a kézfejemet. Tényleg! Kichairoról teljes mértékben elfeledkeztünk! Koiki is felnézett a kutyára, mikor megvakargattam a füle tövét. Mosolyogva az ölébe vette, miközben még nekem dőlt. Kichairo boldogan nyúlt el a srác lábán, miközben ő a kutya hasát simogatta.

- Keresek neked valami ruhát holnapra – mondtam, miközben figyelve arra, hogy kellően óvatosan távozzak mögülük feltápászkodtam.

- Köszönöm, Akashi-sama! – mosolygott rám. Csak tudnám, miért kell ez a samazás? Én is csak Koikinek hívom…

Miközben a szekrényemből próbáltam egy Koikinek megfelelő inget szerezni, hallottam, ahogy a szomszéd szobában telefonál. Ez esetben a szüleivel ő lerendezi az ügyet. Mondjuk talán nem akarta a srác, hogy rögtön én beszéljek velük… talán kellemetlennek tartja ezt az egészet? Ez jó lesz neki! Diadalmas pillantást vetettem egy fehér ingre. Bár elég vékony… keresek alá valami pólót! Eltartott még egy darabig, amíg sikerült összeállítanom egy megfelelő öltözéket a holnaphoz. Már csak a felől nem tudtam véleményt formálni, hogy melyik alsógatya lenne neki megfelelőbb… mert én szívesebben néztem volna meg ebben a testhez simulóbb, feketében… de alváshoz mégiscsak talán megfelelőbb lenne ez a kicsivel bővebb, fehér… igazából mindkettőben meg szeretném nézni! De mi van, ha a feketére kijelenti, hogy nem tetszik neki? Vagy ha a fehérre, hogy valami régi, bő vacak? Talán keresnem kéne valami középutat… Miközben az alsógatyás fiókom turkáltam a legmegfelelőbb darab után kutatva, fel se tűnt, hogy Kichairo a lábam mellé ült. Csak akkor figyeltem fel rá, mikor vakkantott egyet. Ahogy ennek köszönhetően újra vettem a külvilág jeleit, rájöttem, hogy Koiki mögöttem van, és kissé kétségbeesetten figyelt.

- Ööö… - kezdtem, majd úgy határoztam, sokkal jobb lehetőség, ha nem tökölök rajta többet, és valamelyiket a kezébe nyomom, hogy menjen is fürdeni. De akkor melyik legyen? Talán ha „véletlenül” a kettőt összefogva adom oda, akkor önszántából választ, és semmi kockázat…

- Valami baj van, Akashi-sama? – kérdezte kissé aggodalmas tekintettel, mire kissé zavarban a kezébe adtam a két ruhadarabot.

- Adok egy törölközőt, aztán fürdés – mondtam, majd hozzátettem. – Már ha ez így nem gond – erre elvörösödött, amit nem tudtam igazán mire fogni, amíg meg nem szólalt:

- De ugye a szüleid nem jönnek haza, amíg a fürdőben leszünk? Mármint én így is kicsit szégyenlős vagyok, hogy veled fürödjek meg minden… - szerencsére még mielőtt megszólalhattam volna, hogy ’ki beszélt itt közös fürdésről’, megkedveltem az ötletet. – Szóval? – eléggé piros volt már megint az arca.

- Nem – nevettem fel néhány néma másodperc után. – Csak valamikor éjfél után jönnének haza amúgy is, de ma még tovább maradnak távol.

Ennek úgy tűnt, örült. Az pedig nem jelenthet mást, minthogy ő sem olyan jó kisgyerek a lelke mélyén, mint amilyennek elsőre mutatta magát…