19. fejezet

19. fejezet

Kezdődjék a játék!

- Akashi-sama! – Koiki hangja remegett, de nem tudtam eldönteni; a szenvedélytől vagy a parától, hogy valaki, akit csak a napokban ismert meg, épp seggbe akarja tenni… De alig hallhatóan így folytatta: - Tedd meg! – egy pillanatig nem is fogtam fel. Nagyon halk is volt… de a szemei árulkodóak voltak… szóval egészen biztos, hogy ő is azt akarja, hogy csináljam vele! De akkor miért nem vagyok képes megtenni még mindig?! Igazából a lelkem mélyén csak én nem akarnám? Vagy lehet, hogy a sárgaszemű énem beszél a fejembe minden ilyen szart, és csak ő fog vissza? Bár ha tényleg a másik Akashi „irányítana”, valószínűleg Koiki előbb lett volna megerőszakolva, és csak utána szívatna engem… De bárhogy is legyen, ezt meg kell tennem! Koikiért! Illetve hát, magamért! Nincs visszaút… de előre is bocsánat Koiki, hogy ezt teszem veled…

A bal kezemmel az egyik combját tartottam egyhelyben, a másikkal a farkam próbáltam kellőképp elirányítani. Mivel nagyon féltem, mi történik. Illetve, hogy nem leszek képes megtenni, már az első mozdulatnál komolyabb lendülettel indultam el, hogy nehogy elbizonytalanodjak… És bár sikerült, és csupán úgy négy-öt centi mélyen hatoltam belé, Koiki egészen belefeszült és az ajkaiba harapott. Valami iszonyatosan szűk volt… igazából kétségbe is voltam esve, hogy ezzel megpecsételtem egy örök utálatról szóló iratot a sráccal, ugyanis az arckifejezését látva nem lettem volna a helyében… de közben úgy éreztem, semmi pénzért nem szakadnék el tőle most! Márpedig, ha ezzel már így is elrontottam mindent… nem érhet igazán már ennél nagyobb veszteség… tehát miért is ne folytassam akkor? Lassan Koiki fölé másztam, közben óvatosan mélyebbre tolva pár centivel. Néhány másodpercig még némán szorította a fogaival az alsó ajkát, majd mikor már tényleg a fele benne lehetett, én pedig már a felsőtestemmel teljesen felette voltam, finoman csókolgatni kezdtem a mellkasát és a nyakát, közben lassan mozgatva a csípőm… nem bírta már tovább a némaságot, és amint kinyitotta a száját, egész hangosan felnyögött. Nem teljesen tudtam kivenni, hogy mennyire a fájdalomtól és mennyire az élvezettől súlyos a hangja. Mindenesetre egyre inkább ösztönzött arra, hogy gyorsítsak… meg hát… nagyon jó volt… tehát nem hagyhattam, hogy ne a farkam egésze élvezze a dolgot… Egyre mélyebbre is mentem… Koiki arca már nem csak zavarában volt annyira vörös… A farka hamarosan már minden mozdulatomtól remegett, akárhogy is intéztem. Éreztem az egész testét. Ahogy kapkodva vette a levegőt, és ahogy minden pillanatban egyre inkább megfeszül… főleg odalenn. Már egészen vad tempóban voltam, mikor éreztem, ahogy a karjaival próbál a testeink közé jutni, de azok úgy remegtek, hogy mindez csak gyatra próbálkozásnak tűnt. De vajon eltolni akart magától? Nem tehetem meg vele, hogy folytassam ezt, ha nem akarja… Kivettem. Azonban Koiki nem tűnt elégedettnek ezzel a döntésemmel…

- Mééég… - hallottam elhalóan a srác hangját.

Kissé barbár döntés volt, mint később rájöttem, de akkor úgy éreztem, nem tudom megállni; csupán az előző pozícióba mentem szinte vissza, de azzal a mozdulattal tövig! És hogy egészen finoman fejezzem ki magam: egyszerűen fellángoltam, ahogy Koiki a kissé váratlanul gyors és mély mozdulatba beleremegett és felordított. De ez az ordítás valahogy cseppet sem egy bömbölő kisfiúéra emlékeztetett, aki fájdalmában ordít… Ezek után, igazán nem is tudom mi ütött belém, de leállíthatatlanul csináltam, hogy majdnem teljesen kivéve a farkam, ameddig bírom csak, belehatolok. Aztán az egyik pillanatban, mikor a lehető legtovább jutottam, eleresztettem magam, és egy pillanatnyi feszültség után lassan elváltam a sráctól. Még a torkára kapott egy csókot, aztán elterültem mellette. Valahogy egyszerre éreztem magam iszonyatosan fáradtnak és boldognak. Na de annyira, amennyire még életemben nem voltam…