113. fejezet

113. fejezet

Maga a tökély

Egy forró csók közben segítettem Midorimanak megválni az ingjétől és nyúzott nyakkendőjétől. Valahogy egészen fel voltam pörögve a gondolattól, hogy ténylegesen lefeküdjek vele! Persze, talán jobb érzéssel tenném ezt úgy, hogy én vagyok fölül… azonban jelenleg nem járt más a fejemben, mint hogy egész testem magáévá tetessem a csapattársammal! Nem zavart a tény, hogy szánalmas vagyok, hogy Akasaku tökéletes igazságot mondott, mikor azt állította, hogy csak a szex miatt járok Koikivel és az se zavart, hogy Midorima kifejezetten komolynak tűnve vallott nekem szerelmet, miközben pótlékként használom… Ezek után van olyan, aki szerint jóember vagyok?

Nem sokára mindkettőnkről lekerültek a ruhák. Teljesen készségesen rángattam le róla az alsógatyát, mikor kissé szégyenlősködni kezdett. Midorima elnézett mellettem, ahogy az utolsó ruhadarab is lekerült… Néhány pillanatig a testét vizslattam. Valóban csodálatos felépítésű! Koikin nem igazán volt mit nézni… Nem úgy, mint rajta! Gyönyörű mell és hasizom, melyek jelenleg egy-egy apró érintéstől is befeszültek maguktól, ezzel még inkább kirajzolódva. A karjai is hibátlanok voltak. És bizonyára a lábai is remekül nézhettek ki, azonban az erekciójáról kissé nehezen vándoroltak el a szemeim… Koiki valóban más…

- Muszáj… vizslatnod engem? – kérdezte Midorima kissé összehúzva magát. Cseppet megrázva a fejem tértem vissza a cselekménybe, és hagytam fel az izomzata éltetésével gondolatban. Közelebb léptem hozzá egészen, majd lassan átkarolva a nyakát, forrón csókolni kezdtem. Kissé zavarban volt, ahogy a meztelen testeink összeértek, de idővel a cseppet még görcsösen mozgó kezeit a csípőmre vitte. Csupán másodpercek kérdése volt, mire visszatérve belé az élet, újra fogdosni kezdte a fenekemet. Próbáltam bátorítani a tettekre, ahogy az ajkaimmal harapdálni kezdtem az övéit. Mikor úgy éreztem, a csók vége felé közelítünk, kifeküdtem az ágyra, magamra rántva Őt is – Akashi… - a hangja megannyi érzelemtől volt súlyos. A nyelvével finoman végigszántott a nyakamon, majd az ajkaival csipdelve szórt el pár csókot a mellkasomon. A hajába túrtam, ahogy egyre erőszakosabban folytatta ezt. Mikor visszatért a nyakamhoz, próbálva jelezni neki a szándékaim egyik kezét levezettem az oldalamon a fenekemhez. Midorima rám nézett, majd egy gyors csók után leszállt rólam! Kérdően rápislogtam az ágyon fekve. Mégis mi ez most így hirtelen? Midorima idegesen forgatta fel a fiókjait…

- Mi… a gond? – próbáltam korrigálni a hangom remegését. Láttam, hogy teljesen ki van pirulva. Mi a fasz van már megint vele?!

- Valahova ide raktam egyet… - a hibátlan Midorima őrült módjára túrja össze a szobáját, mert nem talál valamit? Miket meg nem élek! Hirtelen győzedelmesen felkiáltott, majd mindent úgy hagyva visszajött az ágyhoz – Remélem, megfelel… - a figyelmem nem sokára a kezében tartott, apró csomagra vetődött. Ez… óvszer? Primitívnek érzem magam! Feltehetőleg neki ez az első alkalma, de még Ő is gondolt ilyesmire… Én Koiki mellett egyszer se használtam… - Gond van? – nézett rám aggódóan – Ha mégsem akarod, nem erőltetem…

- Nem mondtam ilyet! – vágtam rá rögtön, majd csak a szemem sarkából figyelve, az ágyon ülve néztem, ahogy Midorima felhúzza. Nagyot nyeltem, mikor valamit mondva felém fordult, majd az állam alatt megemelve egy csókot kaptam tőle. Vigyázva hátradöntött a párnájára téve a fejem. Éreztem, hogy teljesen vörös vagyok. Nem túl erőszakosan széthajtotta a lábaimat, mire viszont valamiért magamtól összerándultam, és ahogy tudtam, megfeszítettem minden izmom.

- Akashi? – az arcomat nézte, de nem voltam képes ránézni. Mi ütött belém? – Hagyjuk inkább? Síkosítóm sincs… – miért kérdez ilyeneket? Megmondtam, hogy azt akarom, hogy basszon meg! Miért nem érti?! – Akashi? Kérlek, ne sírj! – nem is sírok! Csak már annyira kívánlak, hogy a könnyeim is kicsordultak! De hirtelen magához rántott, és csak ölelt… annyira jól esett! És olyan megnyugtató volt…