57. fejezet

57. fejezet

Nem adom fel!

Hallottam, ahogy elégedetten hümmögve, lassan otthagy. Dühtől remegtem és a körmeim egészen a tenyerembe mélyedtek, ahogy az öklöm újra összeszorult. Minden erőmet próbáltam belevinni az ütésbe, amely egyenesen a srác hátán csattant, picivel az egyik lapockája alatt. Összerándult a hirtelen csapástól, és rám nézett. Lényegében olyan elvakult voltam, hogy fel se fogtam, hogy az amúgy is sérült kezem komoly izomkötegekbe csapódott, és nagyobb kárt tehettem ezzel magamban, mint benne…

- Te most szórakozol velem, köcsög? – most már érzékelni lehetett a hangjából, hogy pillanatok kérdése, és megismerhetem az igazi erejét – Tudod, ez most kurvára fájt! Tehát húzz innen a picsába, különben nem leszek ilyen kegyes hozzád! – de nem fordított most hátat, csak idegesen bámult…

Vigyorogtam, majd ahogy tudtam, nekiestem újból az ökleimmel. Pár ütést csak hárított, majd egyik pillanatban megérezhettem, ahogy az egyik öklével bemosott nekem egyet. Nem volt épp kellemes érzés, ezt még ebben az állapotban is felfogtam… Konkrétan az ütés erejétől a falhoz tántorodtam. Sikeresen ráharaptam a nyelvemre is azt hiszem, legalábbis vasas ízt éreztem újra a számban.

- Hülye, mazochista állat… - köpött egyet felém, majd újból elfordult.

- Ch! Rohadék – tettem egy kissé bizonytalan lépést a fal mellől – Ne fuss csak úgy el!

- Hát Te tényleg nem vagy normális… – nézett rám hátra, mire egy kis véres nyállal én is reagáltam az előző reakciójára.

Megfordult, és újra felemelte védekezőn a kezeit, mire előszeretettel neki is mentem. Miközben sorra védte az ütéseim, csak röhögött rajtam. Én egy ideges vicsorgás mellett a sikertelen próbálkozások után végre újra „szóhoz” jutottam a „harc” menetében; egy erőteljes rúgást küldtem a sípcsontjába. Felszisszent, majd mivel leengedte a karjait egy pillanatra, sikeresen az egyik öklöm is célt érhetett az állán. Hátrébb lépett, majd az állát lazán megmozgatta, közben egyre feszültebb tekintettel engem figyelve. Másodpercek után a kezeit újra felemelte, de éreztem, hogy most már nem csak védekezni fog… Egész pontosan most ő ütött először, amit valamennyire hárítottam, bár szegény alkarom egészen belesajdult. A második ütés helyett azonban a fiú egyik térdét kaptam, méghozzá hasba, mire összecsuklottam. A szemétje erre kicsit visszavett az agressziójából, és hátrébb lépett, onnan figyelt, felkelek e még. Igazából cseppet elkapott a szédülés és a hányinger, és minden tagom fájdalmasan ordított nekem, hogy meg ne mozduljak, mert még jobban szarrá ver a srác… De nem szívesen adtam volna fel, hiszen még mindig meg kell keresnem Koikiékat! Így lassan feltérdeltem, majd pár másodperc heves levegővétel után talpra botorkáltam. Hamarosan feldolgoztam, hogy kisebb tömeg gyűlt körénk, és figyelte az összecsapást. Milyen szánalmas… A sok hülye ezen szórakozik… A fiú szánakozva nézett. Mondjuk, nem is festhettem túl jól. A számból valószínűleg most már jobban folyt a vér, legalábbis éreztem, ahogyan az államról hevesen csepeg valami. Egész testemben remegtem, bár nem tudom, fájdalomtól vagy dühtől. A kötés lényegében csak a véres szutyoktól tapadt még a kezemre. Mindeközben éreztem, hogy bármelyik pillanatban kiadhatom a gyomrom tartalmát…

- Figyelsz te egyáltalán? – hallottam meg ellenfelem hangját lassan – Add fel, aztán takarodj! – nem adom fel akkor se! Próbáltam győzködni a tagjaimat, hogy újra harcképes állapotban legyenek – Idióta – hallottam meg, miközben ahogy ütni akartam, egyszerűen elhajolt, mire kis híján elestem. Aztán finoman rásegített az esésre egy kisebb lökéssel. Össze kell szednem magam! Nem hagyhatom, hogy ez a csávó ennyivel így kiüssön! Egy pillanatra újra én uralhattam a testem, és egy heves (és esztelen) ütéssorozatot adtam le neki. Talán csak a szerencse miatt, de egy-kettő kisebb sújtás elérte azért az arcát, mire cseppet megint elvesztette a fejét, és egy hatalmas öklössel reagált, amely ahogy találkozott az orrommal, az egy halk roppanás kíséretében vérezni kezdett. De az ökleim már maguktól folytatták az eddigit, bár már szinte csak vakon a semmibe…